No, hát lehet végeláthatatlanul hosszú bejegyzést írni ide? Nem? Na jó, akkor kénytelenek leszünk szelektálni. Karácsonyi kedvenc film ugyanis jó sok akad, már csak azért is ugye, mert már karácsonyunk is egyre több volt. Van abban valami elképesztően jó érzés, amikor lemegy a szenteste, minden a helyére kerül (vagy nem, de akkor meg pont úgy volt jó), megfutjuk a karácsonyi kötelező köröket, de mégiscsak eljön a délután vagy az este, amikor többnyire hazaérünk, és nincs dolgunk, házimunka kizárva, a hűtő és a kamra tele finomságokkal, gondtalanul lehet filmeket bambulni a tévé előtt a szeretteink társaságában. Nem baj, hogy láttuk már, nem baj, hogy ez gyerekfilm, a legjobbak pedig tényleg azok a mozik, amelyeket az ember kívülről is el tudna mondani, már tudja, mikor jön az a bizonyos mondat. Na, ilyen filmekből is sok akad, mi most egészen pontosan hatot választottunk ki. Nem esküszünk meg rá, hogy mindegyiket megtaláljuk idén is valamelyik csatornán, (nekünk ezek mondjuk mind megvannak DVD-n is), de az interneten is rájuk bukkanhatunk, ha nagyon meg szeretnénk nézni őket.
Abból például szinte tömeges felháborodás lett idén, hogy valahogy egyik tévécsatorna sem tűzte műsorára a 23 évvel ezelőtt készült Reszkessetek betörők című filmet. Valószínűleg a legnagyobb karácsonyi kedvenc ez, amelyből több folytatás is készült, bár az igazi rajongók csak a Macaulay Culkin főszereplésével forgatott első és második részt ismerik el igazinak. Ez a film közel 500 millió dollár bevételt hozott, szóval igazán jó befektetésnek bizonyult a producerek számára. De valószínűleg az a házaspár sem járt rosszul, aki nemrég árulni kezdte a McAlister család filmbéli otthonául szolgáló chicagoi házat. Az 1920-ban épült kastély több mint 4250 négyzetméteres és Chicago külvárosában található, a Michigan tó szomszédságában. A kétemeletes épület négy hálószobából, egy étkezőből, egy tetőtéri szobából, egy konyhából, két fürdőszobából és egy zongorateremből áll. Nincs hírünk róla, hogy új gazdára lelt-e a ház, amelyből Kevin indult kalandjaira, az viszont tény, hogy ezt a filmet bármikor szívesen megnézzük újra. És újra. És újra. Na jó, főleg karácsonykor.
Egy másik kisfiú indul varázslatos kalandjára egy furcsa világba. Roald Dahl regényéből 2005-ben készült el a Charlie és a csokigyár című film, amelyben a csokigyár különc tulajdonosát, Willy Wonkát Johnny Depp játszotta ragyogóan. A regényben nem szerepelt Willy Wonka szigorú fogorvos apukája, ezt a figurát csak a film kedvéért találták ki, hogy indokolt legyen Willy Wonka édességek iránti rajongása. A filmbeli csokigyárban a szorgos Umpa Lumpák dolgoznak, akiket mindösszesen egy színész formált meg, és komputertechnikával varázsolták tömeggé a filmvásznon. A film elkészítéséhez rengeteg makett és életnagyságú díszlet is készült, amelyeket kézzel festettek, nem csoda, hogy elég költséges produkcióról van szó, 150 millió dollárba került. Nagyon sok jelenetnél törekedtek arra, hogy élethű legyen, a híres mókusos jelenetnél például 40 betanított mókus közreműködött a filmben :-) A csokifolyót addig tökéletesítették, hogy elég hihető legyen, hogy ebből inni szeretne valaki, és az üveglift elkészítése is alaposan megdolgoztatta a film alkotóit. De az illúzió tökéletes, így bármikor szívesen nézzük újra ezt a viszonylag új kedvencünket is.
Van azért régi kedvencünk is! Az első egész estés színes játékfilm, az Oz, a csodák csodája Judy Garlanddal, akit az 1939-ben készült adaptáció 17 évesen egycsapásra világhírűvé tett. A zenéjéért 2 Oscar-díjjal is kitüntetett filmben a Kansasben játszódó jelenetek fekete-fehérek, Dorothy, Toto, és barátaik kalandjai pedig valószínűtlenül szép színekben pompáznak. Dorothy piros cipellője például egyszerűen gyönyörű! No meg a dalt is imádjuk, úgyhogy ez is jöhet bármikor! Jó hír a film kedvelőinek, hogy 2013-ban elkészült a régi kópia újraszínezett, IMAX 3D-re átkonvertált új változata is, hiszen hamarosan 75 éve lesz annak, hogy először vetítették…
Ha karácsony, akkor nem maradhat el a romantika sem. 1996-ban még csak 1-2 filmből ismerte a világ Sandra Bullockot, aki azóta már a romantikus filmek és vígjátékok egyik óriási kedvence. Akkor a szerepét eredetileg Demi Moore-nak szánták, csak valamiért őt túl vonzónak tartották a chicagoi metrópénztáros lány szerepére. Így jött Sandra a képbe, és lehet mondani, hogy látott és győzött is, hiszen nagyon sokan ebből a bűbájos, karácsonykor játszódó történetből ismerték meg őt. Erről a filmről se szoktunk elkapcsolni… :-)
Tíz évvel később, 2006-ban született meg az a film, amelyben elhangzik a “karácsonykor otthoncsere” kifejezés. A magánéletükben éppen válságba kerülő csajok, Kate Winslet és Cameron Diaz cserélnek otthont két hétre, és ez a vakáció mindkettőjük életét fenekestül felforgatja. Egy film, amelyben legalább annyi a humor, mint a megható pillanat, klassz a két különböző világ váltakozása, remekek a választott zenék és persze a két színésznő. No meg a pasik, akik felkavarják a nyugalmat. Érdekessége a filmnek, hogy a bájos angol házat, a Rosehill Cottage-t nem találnánk meg kirándulás közben, ezt kifejezetten a film kedvéért építették fel. Ott mi is eltöltenénk egy kis időt szívesen! De ha nem megy, akkor legalább megnézzük… Mondjuk minden karácsonykor.
És akkor a film, amely nélkül immár 10 éve nincs karácsony. 2003 novemberében ismerkedtünk meg a filmmel, amely mára már kötelező hangolódásra, de jöhet magának karácsonynak bármelyik napján is. Ezt is bármikor újra tudjuk nézni, és nem lehet megunni. Igen, az Igazából szerelem című angol filmről van szó, ami amellett, hogy sztárparádét vonultat fel, mindenkinek tartogat legalább egy, de inkább több kedvenc jelenetet. Sokaknak a reptéri jelenet az. A film ugyebár egy olyan montázzsal kezdődik és végződik, amelyben emberek szeretetteljesen üdvözik egymást a londoni Heathrow reptéren. Ez az ötlet akkor pattant ki a forgatókönyvet író, a filmet rendező Richard Curtis fejéből, amikor egyszer a Los Angeles-i reptéren várakozott, és unalmában az egymást megölelő, megcsókoló embereket bámulta. A filmben szereplő felvételek igazi emberekről készültek a Heathrow-n, ahol több operatőr állt lesben egy héten keresztül, és amikor sikerült elkapniuk egy jó kis üdvözlést, akkor engedélyt kértek a felhasználására. Azokat a reptéri pillanatokat viszont, ahol a színészek szerepelnek, egy épített díszletben vették fel. Hát ezt nem tudjuk általában könnyek nélkül megnézni, nem igaz?
Szóval: bár az nem lehet, hogy egy karácsonyon keresztül végig csak filmeket nézzünk, azért próbáljuk meg egy-két kedvencünket beiktatni. Ha nem is pont ezeket, akkor bármelyiket, amelyiket szeretünk, vagy amelyiket éppen adják a tévében. Ha nem is ma, akkor mondjuk addig, amíg még áll a karácsonyfa? A filmek hangulatához valószínűleg ez utóbbi is hozzátartozik. Szép ünnepi napot nektek mára is!
