A menedzserbetegség egyre szélesebb réteget érint, bár néha tévesen használjuk ezt a kifejezést. Van, hogy az életünkben felgyűlik a stressz egy időre, aztán enyhül. Ez még nem menedzserbetegség. Menedzserbetegségről akkor beszélünk, ha a munkahelyi terhekből, elvárásokból adódó állandósult stressz hatására csökken a stressztűrő képességünk, ami növeli a betegségek kialakulásának kockázatát és különböző fizikai tünetekhez vezethet. Ezek lehetnek emésztőszervi panaszok vagy a szív- és érrendszert érintők.
A vezető pozícióban lévőknél fedezték fel először az összefüggést, hogy a felelősséggel járó feszültség rontja az immunrendszer hatékonyságát, ami különböző testi tünetekhez vezethet. A nevével ellentétben ez a veszély nem csupán a vezető beosztásban lévőket érinti, hanem szinte mindenkit, aki felelősségteljes pozícióban dolgozik, állandó időhiánnyal küzdve tartós stresszben él. A leginkább érintett korosztály a 30-50 közötti férfiak, de a nők sem maradnak ki.
Ha az alábbi önmagunknak felett kérdésekre igennel válaszolunk, akkor érdemes elgondolkodni az érintettségünk mértékéről.
El tudjuk engedni a munkánkat a munkaidő letelte után?
A menedzserbetegség legfontosabb kiváltó oka a pihenés hiánya, ebből következően a regenerálódás elmaradása. Sokan a szabadidejükben is megnézik a levelezésüket, sőt válaszolnak is, és gondolatban állandóan a munka világában járnak.
Szeretjük és élvezzük-e a versenyhelyzetet és a sikert?
Az úgynevezett A-típusú személyiség, aki versengő, türelmetlen, lobbanékony és hajszolja a siker utáni vágy, sokkal gyakrabban érintett. Ezek az emberek érzékenyebbek az átlagnál a stresszre, így kisebb pszichés megterhelés is előidézheti a panaszokat.
Az állandó ülőmunka és a sportolás hiánya is kockázatnövelő tényező. Az egészségtelen életmód, a mozgáshiány, a kevés alvás, a dohányzás és alkoholfogyasztás is súlyosbíthatják a helyzetet.
A kimerülés, kiborulás, a koncentrációs problémák, a hirtelen hangulatváltozások, dühkitörések egyértelmű jelei annak, hogy változásra van szükségünk. Az alvászavar, a fokozott szorongás, örömtelenség, a depresszív hangulat gyakran előfordul a menedzserbetegségben érintettek körében. Pánik jellegű tünetek is felbukkanhatnak.
A különösebb ok nélküli szédülés, izzadás, vérnyomás-ingadozás vagy a gyomorfájdalmak is a összefüggésbe hozhatók az állandósult stresszel. A fizikai tünetek eleinte enyhék: fej és hátfájás, émelygés, szédülés, izomfájdalmak jelentkezhetnek, azonban, ha ezeket a figyelmeztető jeleket figyelmen kívül hagyjuk, egy idő után szervi elváltozás is bekövetkezhet. A leggyakrabban magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek, illetve gyomorfekély alakulhat ki.
A menedzserbetegség a libidóra is romboló hatással lehet. Mivel az örömteli szexuális élethez ellazulásra van szükség, ami ez esetben részben vagy teljesen hiányzik, a következmény orgazmusképtelenség vagy potenciazavar.
Gyakori, hogy a munkahelyi teljesítmény is csökken. A kontroll elvesztése pedig az egyik leginkább nehezítő tényezője a zavarnak, mert a vezető típusú emberek ahhoz szoktak, hogy mindent kézben tartanak.
Ha a fentiek alapján több tényező ismerős a saját életünkből, akkor valószínűsíthető, hogy érintettek vagyunk a menedzserbetegségben. A feszültség csökkentésére stresszkezelés tréningen hatékony módszereket sajátíthatunk el.
A kezeletlen menedzserbetegség sajnos nem marad következmények nélkül, a tünetek pedig gyakran hosszú időn át észrevétlenek maradnak és csak akkor kerül orvoshoz a beteg, amikor már komoly gond van. Egy szívinfarktus, valamilyen súlyos testi betegség fújhat ébresztőt, ha az apróbb figyelmeztető jelekre nem reagálunk.
Javaslat a megelőzés érdekében: az érintettek tünetmentes állapotban is rendszeresen vegyenek részt szűrővizsgálatokon, amely magában foglalja a testi panaszok és a stressztényezők szűrését is. A munkavállalóikért valódi felelősséget vállaló cégek menedzser-szűréseket szerveznek a dolgozóik számára, ahol fény derülhet a még csak kezdődő fizikai elváltozásokra, a gyengülő immunrendszerre, érrendszeri károsodásra vagy anyagcserezavarra.
És leginkább: magunkra is vigyázzunk, amennyire csak tudunk, találjuk meg azt az “énidőt”, ami mindezt segíthet megelőzni.