Vannak napok, amikor komolyabbak vagyunk. Az előző két napon mindketten kicsit mélyebbre vettük a figurát, komolyabb gondolatokat osztottunk meg veletek. Persze, reméljük nem baj,hiszen azok is mi vagyunk, nagyon is. Mindig azt igyekszünk adni nektek, ami éppen szívből jön, hiszen így tudunk igazán őszinték maradni. Aztán van, amikor fordul a kocka, amikor olyan jó kicsit őrültködni, vidámnak, önfeledtnek lenni. Mióta az Anyakanyart készítjük, rájöttünk például, hogy nemcsak egyedül, de együtt is nagyon szeretünk énekelni… Így a csapatunkat már többször alaposan megnevettettük, akár a piacon kornyikáltuk kórusban ritmusra, hogy “Anyakanyar, hmm, anyakanyar…” – ezt egymás után vagy tizenötször, akár éppen egy rockballadát üvöltöttünk a réten… Itt se nagyon tudtunk komolyak maradni, pedig igazából komoly dologról készültünk beszélni.
Azt találtuk ki ugyanis, hogy időről időre mutatunk nektek olyan praktikákat is, amelyek segítségével könnyen át tudtok alakítani egy-egy megunt, vagy éppenséggel túl sablonos ruhadarabot is. Tű, cérna, flitterek, masnik, gyöngyök, gombok – ezek legyenek mindannyiunk jó barátai és ugorjunk neki bátran. Persze ne a szétvagdosásnak, mert azt nem lehet visszacsinálni, hanem mondjuk egy kis dekorálásnak. Mi most egy egyszínű, sima kis pamutrugdalózót kezdtünk el “kigyönyörűzni”, azaz felturbózni apró díszekkel.
Azért reméljük, nem riasztottunk el benneteket sem a danolászással, sem pedig azzal, hogy olyan rosszul áll a tű a kezünkben. Folyt.köv., persze akkor lehet, hogy éppen nem leszünk ilyen bolondozós hangulatban. Csodaszép hétvégét Nektek!
Puszi: Gabi és Réka
