Jelentem minden a tervek szerint halad. Tudjátok, már jeleztem nektek, hogy Anita barátnőmmel elhatároztuk, hogy szó szerint rágyúrunk a nyaralásra. Ismerem magamat, tudom milyen érzés, amikor először öltöm fel nagy nyilvánosság előtt a fürdőruhámat. Állok a tükör előtt és próbálom megszeretni a látványt. Mert bár vékony vagyok és szültem két gyereket, de akkor sem szeretek bizonyos dolgokat magamon. Olyan dolgokról beszélek persze, amiken lehet változtatni némi mozgással. A has, belső combok és a fenék feszesítése pedig határozottan ilyen dolog.
Azt is sokszor elmondtam már, hogy hetente egyszer járok pilatesre, aminek szerelmese vagyok és nem is fogok megválni soha a stúdiótól, ahová járok Beni születése óta. Mert nagyon jól karban tartja a testemet, de most úgy döntöttem, hogy kikacsintok egy kicsit másfelé. Persze nem nagyon messzire, hiszen a VibroCity, a mi Zsanettünk által, már mindenkinek ismerős. Látva Zsanett átalakulását, felmérve a saját állapotomat, tudva, hogy a barátnőm sem maximálisan elégedett magával, belevágtunk egy igen intenzív programba, ami a múlt héten kezdődött és jövő hét végéig tart. 
Ez tíz alkalmat jelent, de ha ügyesen osztjuk be az időnket, akkor az indulás napján is be tudunk még iktatni egy húsz perces edzést. Most, amikor ezt a bejegyzést írom nektek, három alkalmon vagyunk túl. Az első több volt, mint húsz perc, mert egy átfogó felmérés előzi meg a kezdő edzést. Vannak ugyanis olyan egészségügyi problémák, amik mellett nem javallott ez a mozgásforma. Szerencsére mi megfeleltünk a követelményeknek, legalábbis az előzetes követelményeknek. Mert amint felkerültem a gépre azt gondoltam, hogy valami mégsem stimmel velem.
Az első három gyakorlat, ami a combizmokat edzi, komoly erőpróba volt számomra. (Ezt most nagyon finoman fogalmaztam. Azt éreztem, hogy kinyiffanok. Ez a megfogalmazás már közelebb áll a valósághoz.) Az első húsz perc százhúsznak tűnt. A lányok persze mindent megtettek, hogy átlendítsenek bennünket a nehezén, de a harcot, akkor is meg kell vívni, ha tetszik, ha nem. Egyébként meg tetszik, mert én hiszek abban, hogy csak azok a dolgok igazán eredményesek, amiért valóban megküzdesz. Vagyis az álom alakot nem csak vágyni kell, hanem tenni is érte. (Az persze már más kérdés, hogy miután nem álomvilágban élünk, nincs szükségünk álomalakra sem.) A gyakorlatokat egy speciális gépen kell végezni, az edzők által előírt sorrendben és formában, percenkénti váltásban, különböző rezgésszámon. (Ez nem a hivatalos szöveg, hanem az általam lefordított verzió. A pontosság kedvéért, kérlek nézz rá a www.vibrocity.hu oldalra.) Vagyis, mire pont feladnád, hogy nem bírod a terhelést, addigra le is telik az egy perc és valami egészen más izmod kezd el küzdeni a túlélésért. A végén a levezető gyakorlatok pedig kifejezetten viccesek. Mi legalábbis Anitával nagyon röhögtünk. Hogy miért? Próbáld ki és megtudod!
Most tehát még épphogy túl vagyunk az első edzéseken. Minden alkalommal kicsit könnyebb. Szeretnénk elérni a kitűzött célt. Most mi így ketten együtt. Néha kézen fogva, néha egymást húzva. De csináljuk, ezerrel. Ez a mozgásforma abszolút a mai rohanó világ edzésformája. Rövid idő alatt lehet látványos eredményt produkálni. A pilatessel például, ahol lehetőség van az elmélyülésre is, remekül kiegészítik egymást. Nekem egészen biztosan.
Puszi: Réka
