Az egyik barátnőmmel beszélgettünk minap. Arról, hogy ahogy gyereke lesz az embernek, rögtön mindenféle okosságokat, beszólásokat kap a nyakába. Brigi pont azt mesélte, neki a buszon azért volt szerencséje jó néhány olyan mondathoz, hogy azt hitte, menten elszáll az idegességtől… Én akkor azt mondtam neki: én ezeket viszonylag jól kezelem, azt hiszem. Aztán mondta a barátnőm: hát, ha fáradtabb, kialvatlanabb az ember, akkor nehezebb néha.
Na, és két napra rá én is megkaptam valakitől: el van rontva ez a gyerek! És pont fáradtabb és kialvatlanabb voltam… és akkor megéreztem, és oda is mondtam kicsit. Nincs olyan, hogy egy gyereket elrontottak – szerintem. A gyerek az nem számítógép, nem egy online pénztárgép és nem is egy automata mosógép. Nem lehet elrontani. Mindenki úgy nevel, úgy mutat példát neki, azt engedi meg és azt nem, amit ő gondol. Engem nem zavar, ha Rozi úgy ül az etetőszékben, hogy nincs húsz perc után kihúzva, egyenesen. Szerintem nem angol katonatiszt, hanem gyerek. De egyébként sem gondolnám, hogy van rossz gyerek, meg jó gyerek. Gyerek van, aki egy idő után feszegetni kezdi a határait. Egyesek szerint rossz gyerek, ha a konnektorhoz nyúl. Viszont kérdezem én: elsőre ő honnan tudja, hogy az egy konnektor és veszélyes dolog? Ha űrlényként te a földre érkeznél, mondjuk a Marsról, akkor te tudnád, mi az a röfiszerű izé a falban? A mi dolgunk, hogy sok minden elmondjunk neki, de hagyjuk, hogy megtapasztalja… elrontani pedig maximum a rántást lehet. Kitartást kívánok a kéretlen beszólásokhoz mindenkinek!
Szabó Patrícia
újságíró, blogger
