Valószínűleg nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket aggaszt bolygónk sorsa. A környezetünk ellen annyi vétket követünk el, hogy ez nem is alaptalan. A tudatosabban élőkben előbb-utóbb feltámad valamilyen gondolat, és elkezdenek cselekedni is. Így tett a 3 gyermekes édesanya, Tóth Andi blogger is, akinek Dobd ki a szemetest! című kötete igencsak felkeltette az érdeklődésünket. Igazából mi is nagyon szívesen vennénk, ha csökkenteni tudnánk lépésről lépésre a háztartásunkból kikerülő hulladék mennyiségét, úgyhogy kíváncsian fogtuk kezünkbe ezt a kötetet és álltunk neki olvasni. És mivel biztosak vagyunk benne, hogy nem csupán minket érdekel ez a téma, ígérjük, hogy több veletek is folyamatosan megosztjuk majd a tanulságokat.
Szinte hihetetlennek tűnik, hogy Andi állítása szerint a korábbi heti 110 liternyi kommunális szemét náluk most már csak 6-8 havonta gyűlik össze, és a szelektív hulladék is csak 3-4 havonta. Egy ilyen folyamat persze nagy elhatározással jár. Elsőként egy drasztikus módszer segíthet: Andiék kiborították a kuka tartalmát egy nagy kartondobozba és leltározni kezdtek, hogy vajon miből áll össze ez a rengeteg hulladék. 1-től 5-ig osztályozták a tartalmat, így 5-ös kódot kaptak azok, amelyekről elsőre úgy tűnt, hogy nehéz lesz kiiktatni őket a család életéből, 1-est, 2-est azok, amelyek egyszerűbbnek tűntek. Mert mit is tartalmaz egy családi kuka? PET-palackokat, kicsit és nagyot, műanyag bevásárló szatyrokat, előre csomagolt élelmiszerek tálcáit, gyorséttermi hulladékot, tejes és gyümölcsleves TetraPak dobozokat, tisztítószeres flakonokat, kozmetikai tégelyeket, papírhulladékot, üveghulladékot, fémhulladékot (pl. konzervdobozokat), élelmiszer- és növényi hulladékokat. Nos, ha végignézzük egyheti adagunkat és arra gondolunk, hogy valamit ki kellene váltani, akkor például elsőként eszünkbe jut, hogy ezentúl nem előrecsomagolt felvágottat vagy sajtot veszünk, hanem kimérve kérjük. Viszünk dobozt magunkkal a piacra a cseresznyéért, az eperért, és vászonzacskókat rendszeresítünk a péksütik válogatásához. Inkább beruházunk egy vízszűrő kancsóra, vagy berendezésre, de nem veszünk többet műanyag palackokat, házilag főzzük a lekvárt, befőttet, újrahasznosított üvegekbe. És még sorolhatnánk.
A szerző azért megnyugtat bennünket, hogy a zéró hulladék elérése azért nem nagyon lehetséges, mert vannak idővel javíthatatlanná váló eszközök is, mindenhol kapunk blokkot, sokszor használati utasítást, vannak feleslegesen érkező papíralapú levelek, néha még sincs nálunk saját bevásárlószatyor, és hát vannak olyan termékek, amelynek házilagos készítése olyan bonyolult vagy olyan drága lenne, hogy inkább lemondunk róla. De ha módszeresen és sok ötlettel próbálkozunk, akkor tény, hogy a korábban megtermelt hulladékunk akár 90 %-ától is megszabadulhatunk. Ehhez azonban kell hajlandóság az életmódváltásra, tudatosság és szervezőkészség, következetesség, kitartás és “távolbalátás.
Az egészen biztos, hogy lényegesen tudatosabb vásárlói és fogyasztási szokásokra van szükségünk. Terveznünk kell és így könnyebben elkerülhetjük az impulzusvásárlásokat, jobban kezeljük a váratlan helyzeteket és ezáltal amúgy egészen biztosan spórolhatunk is. Kevesebb felesleges tárgyat halmozunk fel a mikrokörnyezetünkben. Furcsán hangzik, de ezekkel az új szokásokkal a családunk egészségéért is sokat tehetünk. Hiszen ha csomagolásmentes élelmiszereket választunk, akkor igazából kerüljük a feldolgozott és a tartósítószerekkel kezelt élelmiszereket, és friss alapanyagokból, friss élelmiszereket készítünk. Ha kimért árut viszünk, akkor valószínűleg csak annyit fogunk hazavinni, ami el is fogy. Ha nem veszünk műanyag csomagolást, nem kerülünk kapcsolatba káros anyagokat tartalmazó anyagokkal, mint pl. a PET-palackok. Kevesebb, vagy házilag készített kozmetikumot használva bőrünk is egészségesebb lesz, és ha minél kevesebb káros anyag kerül a környezetünkbe, akkor végül is a gyógyszerhasználatot is csökkenthetjük.
Nem utolsó szempont, hogy a kevesebb szemét kevesebbe kerül. Nem kell annyi szemeteszsák, akár vissza lehet mondani egy kukát is, ha több van, így a szemétszállítási díj csökken. A kimérten vásárolt élelmiszerek esetében nem fizetjük meg a csomagolóanyagot. Ha magunk készítünk el bármit is, az mindig olcsóbb, mintha készen vásárolnánk. Ha csökkentjük az egyszer használatos termékek használatát, ez is kíméli a pénztárcánkat. Ha pedig sok mindent magunk készítünk, így ritkábban vásárolunk, az a bevásárlással kapcsolatos utazási, parkolási költségeinket is csökkenti.
Szóval izgalmasan indul Tóth Andi Dobd ki a szemetest! című könyve, amelyből még további összefoglalókkal is jelentkezünk. Aki pedig szívesen megrendelné a könyvet, itt teheti meg: https://lelkesedeskonyvek.com/toth-andi-dobd-ki-a-szemetest
