Tegye fel a kezét, aki januárban megfogadta, hogy fogyni fog! Valami azt súgja, lelki szemeim előtt egy olyan kép sejlik fel, hogy nagyon sok kéz van a magasban. Ezért is születetik meg ez a bejegyzés. Mert úgy érzem, önmagában a diéta nem lesz elég a sikerhez.
Én mostanra elértem azt a súlyt, ami a számomra ideális. Anna születése után volt néhány kiló rajtam, a szoptatás ideje alatt is jól étkeztem már, de most, hogy már néhány hónapja teljesen elválasztottam Annát mondhatom azt, hogy a szervezetem visszaállt a normális működésbe. A normális működésem meg nekem egyébként olyan, talán már említettem nektek, hogy szeretem az édességet. Hogy szeretek még nassolni is. És bizony van olyan, hogy elcsábulok, hogy én sem mondok nemet egy finom süteményre, egy csokibonbonra vagy egy nagy bögre habos kakaóra. Úgy maradok egyensúlyban, hogy tudom, ha vannak ilyen kilengéseim, akkor jönnek a szigorúbb, szétválasztós napok, amivel helyrebillen a mérleg nyelve.
Tavaly elkezdtem már nektek a szétválasztós diétámmal kapcsolatos részleteket lejegyezni, hogy mit eszem, mikor, hogy hogyan lehet alapanyagok kiváltásával úgy palacsintát készíteni, hogy ne hiányozzon belőle a tej, vagy a tojás, hogyan lehet megoldani, hogy a fehérjenapon valóban csak fehérje, a szénhidrát napon pedig valóban csak szénhidrát kerüljön a gyomrunkba. Idén is tervezem, hogy további receptekkel bővül majd a meglévők sora, de tudjátok, hogy nekem mennyire fontos, hogy egy-egy magunkon tapasztalt jelenség mögé is kukkantsunk, ezért arra gondoltam, nem árt, ha a túlsúly lelki okairól is esik néhány szó. Azért is hiszek ebben nagyon, mert az embert egészben kell vizsgálni, én ezt tanultam Attilától. A testünk, szellemünk, lelkünk holisztikus egységet képez. Egyik hat a másikra, így ha a lelkünkben nincs rend, az előbb-utóbb testi jelekben is tükröződni fog.
Érdekes végiggondolni, hogy szeretjük-e
magunkat eléggé. Úgy tartják, hogy a zsírtöbblettel kompenzálunk valamit. Számtalan dologra utal, ha valaki a külvilágtól egy ilyen védőfallal választja el magát. Magába zár valamit, vagy magát zárja el. Mindjárt elmagyarázom. A túlsúlynak ugyanis számtalan dolog állhat a hátterében. Különben is szeretsz ragaszkodni a tárgyaidhoz? Félsz a változástól? Félsz attól, hogy dolgokat elengedj? Ha így érzed, valószínűleg a bevitt ételekből is inkább raktározol, amik aztán zsírként rakódnak le rád.
Szerintem ezeket a gondolatokat próbáljátok meg átereszteni magatokon, hogy a testmozgással és jó étkezéssel kombinált diétátok, hívjuk inkább életmódváltásnak, valóban hatásos legyen és szervezetetek is szeresse a fogyó folyamatot, anélkül, hogy azt a védőbástyák lebontásaként élné meg.
- A zsírtöbblet egy fal közted és a külvilág között. Falat húztál, mert bizonytalan vagy valami miatt, mert sebezhetőnek érezted magad, és így azt gondolod, hogy kevésbé vagy az. Épp az ellenkezőjét éred el vele! Ugye tudod? Gondolhatod tudat alatt, hogy a bizonytalanságod így rejted el, de a tested becsapni úgysem tudod.
- Lehet, hogy mindent birtokolni szeretnél? Egoista vagy és bizonyos érzéseket nem vagy hajlandó elengedni? Említettem már, hogy a túlsúllyal egyrészt magukat szigetelik el az emberek, de az is lehet, hogy bizonyos érzésekhez ragaszkodnak, és ez jelenik meg a zsírtöbblet képében. Érdemes végiggondolni, hogy mi az vajon, amit nem tudsz elfogadni, amit nem tudsz elengedni?
- Bizonytalanságban élsz? Érzelmileg? Anyagilag? Lehet, hogy az élelmiszer az érzelmi táplálékod? Mert ha igen, akkor lehet, hogy a súlytöbblettel próbálod meg magadban megtalálni a biztonságot. Érdemes végiggondolnotok főként édesanyátokkal való kapcsolatotokat. Ő jelképezte ugyanis gyerekkorban a kapcsolatot a túléléssel, amit a táplálkozással nyújtott. A probléma tudjátok az, hogy magatokban kell megtaláljátok a biztonságot, nem a külső körülményekben. Tudom, ezek nagy szavak, könnyű mondani, de ha volt már olyan helyzet, amikor azt éreztétek, hogy mindent elvettek tőletek, és mégis bírtátok, és mégis továbbmentetek, és minden rossz ellenére végül mégiscsak jobb lett, akkor már tudjátok, fel tudjátok idézni, hogy ebben a helyzetben, akkor és ott ti nyújtottátok magatok számára a biztonságot.
- Gyakran előfordul, hogy bűnösnek érezzük magunkat valami miatt, és a bűnt valami hasznos cselekedettel szeretnénk jóvátenni. De ahelyett, hogy hozzáfognánk a valódi munkához, a testünkkel szeretnénk teret nyerni, és ezért leszünk egyre nagyobb darabok.
- Csak a hibáidra fókuszálsz? Mert először csak kicsit látod magad tökéletlennek, de ezek a gondolatok újabb hasonlókat szülnek és a végén a tested még több hibával, előnytelenséggel, súlytöbblettel reagál majd.
- Szereted-e magad? Van-e benned valami űr, a szeretet hiányából, a magad el nem fogadásából fakadó űr, amit a zsírtöbblettel töltesz ki és fedsz el? Minden űrt betölthetsz szeretettel! Nem jobb pozitív dolgokkal eltölteni magad, mint zsírral? Ugye nem kérdés, hogy melyiket választod?
Nem akartam ezzel most vájkálni legbensőbb titkaitokban. De hiszem, hogy a sikeres diétához nem csak az elszántság, a kitartás, az étkezés és a mozgás járul hozzá. Bíztatlak titeket arra, hogy legyetek bátrak végiggondolni, vajon a ti túlsúlyotok mögött mi áll a háttérben. Én segítek továbbra is nektek, amiben csak tudok. Írjatok, kérdezzetek nyugodtan! Együtt könnyebb lesz a zsírral együtt a lelki terhektől is megszabadítani magunkat!
Puszi: Gabi
