Tegyétek a szíveteket a kezetekre! Ti szerettek vasalni? Na, úgy komolyan, igazán! Nem annyira, igaz? Lássuk be, nagyon kevés olyan megszállott önkéntessel találkoztunk, aki hatalmas élvezetet lel abban, hogy aprólékos gonddal simítson el minden apró ráncot egy-egy ruhadarabon. De persze a friss, ropogós, illatos, vasalt ruhát mindannyian szeretjük, és bár óriási divat az is, ami nem gyűrődő anyagból készül, a legeslegkedvencebb ruhadarabjaink egészen biztosan igénylik a “vasalós” törődést. Ez az a házimunka egyébként, amelyet mindketten a legnagyobb sóhajtások közepette, minden mást inkább előtérbe helyezve veszünk elő, akkor, amikor már kezd a kupac elviselhetetlenül rendetlen lenni. Na jó, ez nem igaz mindig, de előfordul, mit is szépítsük a dolgokat…
Különös mumus a férfiing vasalás. Nektek nem? Az elejét vasalod, gyűrött lesz a háta, ha minden sima, akkor viszont az ujja… Egy kilátástalan küzdelem :-)) Szóval gondoltunk egyet, és kitaláltuk, hogy tartsunk egy közös vasalási gyorstalpaló tanfolyamot, hogy egy kis önbizalmat sugalljunk egymásnak.
Ez a vasaló egészen elbűvölt bennünket, úgyhogy lehet, hogy előbb-utóbb, ha a másik bemondja az unalmast (bármit csinál vele az ember, ez egy-két évenként ekkora strapánál mindig bekövetkezik), kacérkodunk majd egy ilyen csudamasinával. A másik fontos tippünk a tárgyiasult változtatás mellett az, hogy meg kell próbálni ezt a házimunkát is élményként, jó programként megélni, akkor biztosan kevésbé lesz nyűgös. Vasalás közben például szuperül lehet sorozatot nézni DVD-ről, nekünk gyakran dalszövegtanuláshoz is praktikus, de mindenki kitalálhatja magának, hogy mivel éli túl legkönnyebben és legvidámabban a háztartási munkák eme mumusát.
Kitartást nektek is!
Puszi: Gabi és Réka
