Tavaszi. Hát persze. Hideg, szél, hóesés. Még mindig, pedig már a csillagászati tavasz is beköszöntött, de egyelőre csak mi látjuk a csillagokat attól, hogy még mindig nagykabát, pulóver, csizma, és fagyoskodás. Már nem örülünk a hógolyózásnak, ki a csuda akar hóembert építeni, hát mit készítenénk belőle, talán nyulat? Mert most már igenis a Húsvétot várjuk, a tavasz első csalhatatlan jelét, ünnepét. Tojást akarunk festeni (na jó, azt hidegben is lehet), de kirándulni, levegőzni, virágot szedni, a szabadban labdázni, játszani nem annyira. Mindegy, még van néhány napunk, és bízunk benne, hogy ideér, aminek már itt kéne lennie.
Mi azért már kicsit előkészültünk. Bár ilyenkor nem okvetlenül szokás az ajtóra is díszt tenni, miért is ne? A karácsonyi kopogtató után szabadon nyulas koszorút, kopogtatót is gyártottunk. Szerintünk nem csak nálunk van az úgy, hogy vannak gazdag ünnepi dobozaink, azaz az előző években begyűjtött, felhalmozott szezonális dekorációnk. A húsvéti dobozkából tojások, nyulak, kiscsirkék is előkerültek, úgyhogy már alig néhány dolgot kellett előkészíteni ahhoz, hogy elkezdhessünk fabrikálni.
Kell hozzá:
- szalmakoszorú
- 1 gombolyag színes kötőfonal
- apró műanyag tojások
- nyuszi vagy csibefigura
- olló
- ragasztó
- gombostű
Így készül:
Fogjuk a koszorút meg a gombolyag fonalat. Ez utóbbit elkezdjük szépen lassan körbetekerni a koszorún. Minél szorosabban, hogy teljesen befedje. Fárasztó mutatvány, lehet közben kicsit pihenni is, csak vigyázni kell, hogy ne lazuljon a “tekerés”. Ha kész, akkor gombostűkkel felerősítjük a tojáskákat (ezeken általában van egy kis szalag, annak segítségével tudjuk megoldani). Tetszés szerint dekorálhatjuk, nálunk például egy-egy apró csirke és nyuszi csücsült be az alsó részébe, ragasztóstift segítségével. A végén még egy-két apró műviráglevél is felkerült rá, de tulajdonképpen az alap a lényeg, utána már szabadon dekorálható.
Használjátok hát ti is bátran a különféle dekorációs elemeket, és varázsoljatok ily módon egyedi, kedves ajtódíszt a családnak Húsvétra! A hó csak nem lepi már el…
Puszi: Gabi és Réka
