Első tavaszunkat éljük itt az Anyakanyarban, és erre a tavaszra igazán készültünk. Sok ötletünk, gondolatunk volt, és ezek közül az egyik az, amely arról szólt, hogy nagyon szeretnénk segíteni valakinek formába lendülni a bikiniszezonra. Bármennyire is szívesen adtuk volna minden egyes jelentkezőnek a VibroCity által felajánlott edzésprogramot, a szerencse csak egyvalakinek kedvezett ezúttal. Mikor megismertük, egy pillanat alatt éreztük, hogy jobb helyre, kedvesebb személyhez nem is kerülhetett volna a nyeremény. Zsanettet azonnal szívünkbe zártuk, és nagyon drukkolunk neki, hogy sikerüljön elérnie májusig, amit szeretne. Arra kértük, hogy időről időre számoljon be nekünk arról, hogy van, mit érez, hogy halad. Íme az első beszámoló!
Nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy nagyon szépen köszönöm
az Anyakanyar csapatának, hogy én lettem a kiválasztott. És leginkább a VibroCity csapatának, aki lehetővé tették, hogy visszakaphassam régi életkedvemet, a magamba vetett hitet, valamint elindítottak egy olyan életmód felé, amit mindig is szerettem. Mivel a kislányom születése és a válásom óta egyre jobban magamba fordultam, és elhagytam magam, nagyon itt volt az ideje a változásnak.
Külön köszönöm a lányoknak az edzőteremben a türelmet, amit a kislányom felé mutatnak. Nem tudom Réka hogy van vele, de az én Rebekám egy ízig-vérig rosszcsont, persze nem rossz kislány. Csak hihetetlen beszélőkével és sosem nyugvó aktivitással rendelkezik, mindent ki akar próbálni, és mindenre kihívásra kész. Féltem is egy kicsit, amikor beteg lett és velem kellett jöjjön. De már nem bízom senkire, mert jól érzi ott magát, ezt a fél órát simán kibírja, próbálgatja a gyakorlatokat.
Az edzés nagyon tetszik, bár nem gondoltam volna, hogy így megdolgoztat majd. Az első edzés után napokig alig tudtam felkelni, annyira fájt a hasizmom és a combom. Persze jóleső fájdalom ez. Most is érzem még, de már nem annyira, mint az elején. Inkább azt érzem, hogy fáradtak az izmaim. 6 edzésen vagyok túl, de már a második után láttam apró változást. A ruhámon is érzem. Lehet, hogy a kép nem tükrözi még ezt, de én érzem, hogy kezdek visszatérni.
Számomra a legnehezebb gyakorlat a lebegő ülés volt, ahol csak a fenekem van lent. Az első alkalommal megtartani sem tudtam ezt a gyakorlatot, most már csak egyszer teszem le a lábam. Nagyon jó, hogy végig velem van egy edző, lelkesít, mindig pozitívan szól hozzám, ha esetleg nem jól végzem a gyakorlatot. Rendesen megizzaszt, úgyhogy kellemesen el is fáradok az edzés végére, ami ugye csak 20 perc, de a 20 perc elteltével tényleg úgy érzem magam, mint aki egy 2 órás edzést végig csinált egy átlagos edzőteremben. Aki szkeptikus, annak ajánlom, hogy menjen el (egy alkalom ingyen van) és próbálja ki, mert tényleg nagyon hatásos, az első másodperctől kezdve érzem az izomfájdalmat, amit mondjuk úgy 30 felülés, vagy guggolás után érez az ember. Edzés végén, pedig egy jó nagy, kb. egyórás sétát szoktunk tenni Bekivel a Dunánál.
A másik nehéz dolog az étkezés. Sajnos szeretek enni. Próbálok kitartó lenni, de sajnos nem mindig megy. Kaptam egy új étrendet Orsitól, amit eddig sikeresen tartok. Az ivással vannak gondjaim, persze csak a vízre gondolok. :-) Ha nem készítek magamnak oda egy üveg ásványvizet az asztalra, akkor előfordult, hogy a reggeli ivás után, csak este ittam, mikor hazaértem. Most már tudatosan iszom, főleg edzés előtt. Ha nem vagyok szomjas, akkor is megiszom egy pohárral.
Az egész edzésprogram pont a 33. születésnapom környékén lesz vége. Szeretném ezt úgy megélni, hogy meg legyek magammal elégedve. Tudom, hogy nem fog lemenni az összeg feleslegem 3 hónap alatt, de nem hagyom abba a mozgást utána sem. Futni járunk majd a barátnőmmel és görkorizni a kislányommal. Itt a tavasz, vagyis már kopogtat, jön a kirándulások és a szabadban lévő mozgások ideje.
Szép napot mindenkinek!
Zsanett
Köszönjük szépen a beszámolót, nagyon örülünk, hogy jól mennek a dolgok, és nagyon szorítunk, hogy ez a lelkesedés és lendület egészen a célodig repítsen. Hajrá Zsani, veled vagyunk!!!
Puszi: Réka és Gabi
